Nehézipari termékek változatos elrendezése

A termékdiverzifikáció alatt más típusú termékek kifejlesztését értjük a vállalkozások által, miközben vezető termékeket állítanak elő, és diverzifikált üzleti stratégia megvalósítását, amelynek célja a piaci alkalmazkodóképesség fokozása a termékpaletta bővítésével. Formái horizontális, vertikális és oldalsó diverzifikációra oszlanak: a technológiai vagy piaci kapcsolatokkal vízszintesen bővülő termékvonalak, a nyersanyag- vagy késztermék-gyártási láncok vertikálisan integrálása, valamint a nem kapcsolódó területek oldalról történő belépése körültekintő elrendezést igényel. A kereslet típusa szerint külső diverzifikációra (beleértve a vevői igények érték szerinti besorolását) és belső diverzifikációra (szükséges és redundáns alkatrészek és folyamaterőforrások bevonásával) osztható, amelyeket optimalizálni kell a költségek és a haszon egyensúlya érdekében. A nehézipar elrendezése nyilvánvalóan erőforrás--- és stratégia--orientált jellemzőkkel rendelkezik, földrajzi eloszlási koncentrációja pedig magasabb, mint a könnyűiparé. Az 1950-es és 1970-es években Kína az északnyugati régió nemzetvédelmi igényein és erőforrás-ellátottságán alapuló nehézipari központot alakított ki tervezett gazdasági eszközökkel, tükrözve az „erőforrás-vezérelt + nemzetvédelem-orientált” elrendezési logikát. A part és a Jangce mentén megépített "T"-alakú keret a modern nehézipar elrendezésének fő tengelyévé vált, a gazdasági és technológiai fejlesztési zónák és a csúcstechnológiai parkok pedig felgyorsították a regionális ipari korszerűsítést. Az ásványeloszlás, a szállítási feltételek és az agglomerációs hatások több dimenzióban befolyásolják a kohászat, a gépipar, a vegyipar és más részlegek helyének kiválasztását és térbeli kombinációját. 1953-1970 A szárazföld megdöntésének időszaka: Az ország a szovjet segélyprojektek 25,7%-át északnyugatra koncentrálta az „Első öt{17}}évi terv, a mechanikai energiaellátás, a Shaanxi és az ipar együttműködése” révén. 1957-ben az üzemanyagipar 26,7%-kal, a vegyipar 248,1%-kal nőtt. Helyszínkiigazítás az 1970-es évek közepén: A bevezetett projektek a keleti partra helyezték át. 1978-ban a tengerparti nehézipari beruházások aránya 45,8%-ra nőtt, így létrejött a Jangce-folyó delta petrolkémiai bázisa és a Pearl River Delta gépgyártó klaszter. A 21. századi kéttengelyes fejlesztési időszak: a tengerparti gazdasági övezet a csúcskategóriás berendezések gyártására és az új anyagokra összpontosít, a Jangce-folyó gazdasági övezete pedig kohászati ​​és autóipari klasztereket fejleszt. 2020-ban a két tengely a nemzeti nehézipari termelési érték 68%-át adja majd.